• Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!

A tegnapokkal fogy az élet, a holnapokkal egyre nő…

Ismét eltelt egy év, és lassan már közhelynek számít, hogy rohan az idő. Pedig az idő nem telik gyorsabban, csak egyre több hatás ér bennünket.
Ha belegondolok, hány levelet kapott a nagymamám egy év alatt és hányat kapok én akár csak egyetlen nap alatt? ... És hány van olyan köztük, amit szalaggal átkötve őriznék a sublót fiókban? ...
Persze csak, ha kinyomtatnám, mert szinte alig van köztük olyan, ami papíron érkezik. Amin látszani fog, ahogy múlik az idő, mert sárgul, fakul a lap, vagy éppen elmosódik rajta a tinta. Amin látszik, hogy reszkető kézzel írták-e vagy éppen csókokat hintettek rá?

A változás, tudjuk, elengedhetetlen. Vagy előre megy valami, vagy hátra, egyhelyben, mozdulatlanul semmi sem maradhat. Mégis, eközben egy pillanatra megállhatunk, ahogy az út során tekintetünket a horizont egy távoli pontjára szegezzük. Valamire, ami viszonyítási pont lehet számunkra: egy hegytetőn álló fa, egy világítótorony, egy csillag, egy lelkünkben felidézett arc...

Mindenkinek mást hozott ez az év, és más lesz az eljövő is. Azt kívánom, hogy akár árnyékos, akár ragyogó napokat élünk, mindig keressük meg életünkben ezeket a pontokat! Tartsuk őket tisztán, fényesen az emlékezetünkben, hogy segítsenek eligazodni, ha szükségünk van rá.
És jövőre, rohanó napjaink közepette is teremtsünk ilyen pillanatokat! Megtehetjük azáltal, hogy jelen vagyunk az életünkben: hogy merünk érezni, rácsodálkozni, szeretni, adni, megköszönni, megbocsátani, meghallgatni és kimondani.

Legyen a MOST az a pillanat, amire visszanézve mosolyogni tudunk holnap!

Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!


Mihai Eminescu:
A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET...

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap, mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkél valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királyasszony lebeg;
Még a halál is csalfa látszat,
Úgy életünket őrzi meg.

Egy ős igazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Universum,
S a végtelen körül forog.

Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis folyva-folyvást
A mának arca tűn elő.

A csillogó és változó táj,
Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában
Örök-egyformán szendereg.

Dsida Jenő fordítása

 

Még nincs hozzászólás.

Szólj hozzá a cikhez!

Muszáj lesz Belépés hozzászólást küldeni.