• Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!

A jóga nyolc lépcsőfoka – I. rész

A jóga 8 lépcsőfoka
A jóga nyolc lépcsőfoka Patanjali (Patandzsali) nevéhez fűződik, és aki egy tradicionális iskolában vagy irányzat szerint jógázik, előbb-utóbb hallani fog róla! 🙂 A hagyomány szerint Patanjali egy hindu bölcs volt, jógi és a jógairodalom egyik legkiválóbb és legismertebb személyisége. Valamikor az időszámításunk előtti 4. század környékén élt és ő alkotta meg a Jóga-szútrákat. (A szútra szó fonalat, vezérfonalat, iránymutatást jelent.)
A "Jóga-szútrák" egy irodalmi mű, amiben Patanjali a védikus irodalom jógáról szóló tanításait, valamint a transzcendens és az önmegvalósítás titkai után kutató bölcsek tapasztalatait összegezte.
(Magyarul is olvasható, pl. dr. Tóth-Soma László fordításában és magyarázataival! 🙂 )
Patanjali nevéhez fűződik a jóga 8 lépcsőfokának megalkotása is. Ez a 8 lépcsőfok az első keresgélő lépésektől egészen az Önvaló megismeréséhez (azaz az Önismerethez) és a Transzcendenssel, Teremtővel, Istennel való szeretetteljes kapcsolódáshoz vezeti el a kitartó gyakorlót.
Az elmúlt hetekben az 1. lépcsőfokkal ismerkedtünk meg, ami a jógik (férfi jógagyakorlók) és a jóginik (női jógagyakorlók) számára kiindulópontként és ALAP-ként, bizonyos erkölcsi szabályok betartását javasolja, írja elő.
Azt hiszem, mindannyiunk számára érthető, hogy miért pont ezzel indul minden, hiszen bármibe is szeretnénk kezdeni, a legfontosabb az, hogy hogyan, milyen lélekkel fordulunk önmagunk és mások, azaz a világ felé.
Az első lépcsőfokot, azaz az erkölcsi, etikai szabályokat, a JAMA-kat (Jámák) további 5 részre osztotta a szerző:
 
1. Az erőszakmentesség, a nem-ártás, az Ahimsza elve, amit hasonlóképpen az összes többi elvhez először önmagunkra alkalmazunk, és ezt terjesztjük ki a külvilágunkra.
Az önszeretet, az önmagunk iránti megbocsátás és elfogadás lesz az, ami segít abban, hogy együttérzőek, elfogadóak legyünk másokkal szemben is. 
A legkisebb erőszak elvébe a jóga irodalom szerint így az is beletartozik, hogy nem használjuk ki és nem pusztítjuk az élővilágot, és a táplálkozásunkat is ennek szellemében alakítjuk!
2. Az igazsághoz való hűség, a Szatja elve, ami egyrész jelenti az igazmondást, azaz az Őszinteséget (!), önmagunkhoz és másokhoz, másrészt az igazságtalanságokkal szembeni bátor kiállást is! Gyakran gondoljuk azt, hogy mi nem hazudunk. De ha nem hallgatunk a belső hangunkra, ha a mosolyunk őszintétlen, ha egy igazságtalanságnál elfordítjuk a fejünket és félrenézünk, akkor nem vagyunk hűek az igazsághoz. Az igazmondástól nem kell félnünk, ha a szándékaink tiszták, megtaláljuk a módját, hogy szeretettel, együttérzéssel és sosem bátóan! képviseljük azt.
3. A lopástól való tartózkodás, azaz a tulajdon tisztelete, az Asztéja is a befelé figyeléssel kezdődik. Ha tisztelem magamat, a lelkemet, a testemet, Női vagy Férfi mivoltomat, az egészségemet, az időmet, akkor mások felé is ezzel a szemlélettel fogok fordulni. Nem lopom más idejét, energiáját, nem lopom haza az A4-es lapot a munkahelyemről..., a virágot a parkból, nem szennyezem a környezetemet, és nem teszem el, ami nem az enyém, és ami nem nekem jár.
És valójában mindent (beleértve az egészségemet, a családomat, a boldogságomat és az egész bolygót), ajándéknak, áldásnak tekintek.
4. Az önmegtartóztatás, önfegyelmezés elve, a Brahmacsarja, elsősorban a szexualitásra vonatkozik és ezzel együtt minden olyan élvezetre, ami eluralkodhat felettünk. Ha az érzékszerveink irányítanak bennünket, akkor egy olyan szekéren ülünk, ami nem oda tart, ahová valójában menni szeretnénk. Ha semmiről sem tudunk lemondani és a vágyaink, a "szükségleteink" uralnak, akkor a gondolataink, a szavaink, a cselekedeteink is irányíthatatlanná válnak, és bárki vagy bármi kibillenthet az egyensúlyunkból.
5. A gyűjtögetéstől való tartózkodás, az Aparigraha, arra hívja fel a figyelmünket, hogy csak a valóban szükséges dolgokra vágyjunk, és csak azokat tartsuk meg. A tárgyaink és a tulajdonaink úgy kötődnek hozzánk, mint ballasztok a léghajóhoz. Ha túl sok mindenünk van, az már nem emel, hanem lehúz. Ne őrizgessünk felesleges dolgokat, amink pedig van, azt tartsuk rendben és tisztán! A zsúfolt kamrák, az éléskamrák lejárt élelmiszerei, a mindennel telipakolt pincék, a lomos padlások ezernyi szállal tapadnak hozzánk, és bármennyire is szeretnénk máshogy hinni, valójában folyamatosan elszívják az energiánkat. A jó gazda és gazdasszony ismeri minden jószágát, tudja, hogy mik vannak a polcokon és a szekrényekben! 🙂
Ami pedig feltétlenül szükséges, azt is minden évben vegyük számba, ápoljuk, gondozzuk, és tartsuk tisztán, ne hagyjuk évekig ugyanazon a helyen porosodni! 

Ha a környezetünk tiszta, rendezett, szellős, akkor az a testünkre és a lelkünkre is megnyugtatóan, támogatóan hat.
 
Ezekkel az irányelvekkel már biztosan mindannyian találkozhattunk ilyen vagy olyan formában.
Mégis, adjunk magunkban időt nekik, ízlelgessük őket, figyeljük, hogyan hatnak ránk. Melyiken siklunk át könnyedén, azzal, hogy "Ó, ezt én ismerem, ezen már túl vagyok!", vagy melyikről gondoljuk azt, hogy, "Na, ezzel aztán hagyjanak már békén!"  🙂
Nem kell sietni, akár egy napra, egy hétre szólóan is kiválaszthatunk egyet-egyet, és megfigyelhetjük magunkat az adott irányelv fényében!
Ragyogó elfoglaltság az elmének és a Léleknek egyaránt!
 
A következő alkalommal a második lépcsőfokkal fogunk megismerkedni! 🙂
 
Forrás: Dr. Tóth-Soma László: Jóga tiszta forrásból, Lál Kiadó 2008.


Hozzászólás nem lehtséges.