• Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!
  • Tápláld az Egészséged!

Az egészségesétel-függőség — Lehet-e „Sok a jóból”?

 

Az egészségesétel-függőség --- Lehet-e „Sok a jóból”?

Ahogy a mindennapi életünk oly sok területén, a táplálkozásban is a szélsőségek idejét éljük. Az egészséges táplálkozásról már sok szó esett, nézzünk egy kicsit a mélyére miért nem a konyhamérlegen dől el minden!

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!”
(József Attila: Ars poetica)

Korábban, amikor az életnek még természetes része volt a lelki tartalom, a szakralitás (amit nevezhetünk spiritualitásnak, hitnek, vallásnak, hagyománynak, egy közösség összetartó erejének…), könnyebb volt egyensúlyban maradnunk. Az emberi élet mindennapi eseményeitől kezdve az ünnepekig és az élet fordulópontjaiig (a születéstől a halálig) adott volt egy lehetséges fogódzó, egy vezérlő csillag, ami segítette a tájékozódást. Ma ez már egyre inkább eltűnőben van, és a törékeny egyensúlyt szélsőségek váltják fel.

A szakrális nézőpont segített felülemelkedni a problémán, és a rövidlátó tapogatózás helyett tágabb perspektívát adott, ami a mai kor emberének - bevallva vagy bevallatlanul -, de nagyon hiányzik.

A manipulált, gyorsított, felfújt, steril, ízfokozott, műanyag, „trendi” élelmiszerek világát éljük. Ez egyértelműen az egészségünk rovására megy, de legalább ennyire fontos a táplálkozással kapcsolatos szokásrendszerünk megváltozása. Pár évtized alatt a közös étkezések családösszetartó erejét és szertartásait lecseréltük futtában bekapott péksüteményekre, vagy egy magányos „szelfire” a reggeli koffein-és tejmentes „latténkkal”, valamelyik kimondhatatlan nevű kávéház-láncban.

A manipulált, műanyag élelmiszerek egyre több emésztési problémát, ételallergiát, ételérzékenységet okoznak, de a kapkodva evés, a stressz, a túlhajtottság, a szorongás, az önbecsülés hiánya, a céltalanság, a félelem, az elszigeteltség érzése szintén. Így a megoldás sem korlátozódhat a táplálékok szintjére!

A hangsúly tehát a teljességen, a helyes arányokon és a mértéken van. Ahol minden élet egyedi, és nem spórolhatjuk meg sem az önismeretet, sem a döntéseink felelősségét.
A teljes érdektelenség, a műkaják és az „akciós-kicsi-olcsó-nemdrága-jó-az-nekünk-csak-sok-legyen” áll az egyik oldalon. A másikon meg a „mindenmentes-world-peace-öko-bio-kesuhabos-matchaporos-mentsük-meg-az-esőerdőt-érzékeny-vagyok-a-világra” csodasütik, amikből egy magyar közmunkás havi béréből kb. két torta jönne ki. De erre már nehéz érzékenynek lenni, mert túl közel van.

Az élet sokszínű és így szép! 🙂

Orthorexia nervosa – Egészségesétel-függőség

Aki egészségesen és tudatosan akar étkezni, vékony ösvényen jár. Az egészséges étel az élelmiszeriparban nem alapkövetelmény, hanem sokkal inkább egy piaci rés, amit egyre többen igyekeznek kitölteni. Ki jó szándékúan, ki kevésbé.

Aki „beteg”, az több figyelmet kap, így az ember akarva-akaratlanul arra is használja a panaszait, hogy több törődést, odafigyelést, szeretetet kapjon. Ez egy gyomorfájós kisgyereknél éppúgy megfigyelhető, mint sok „felnőtt-betegségnél”. Aki valamilyen ételt nem ehet, ezáltal „különlegessé” is válik, kiemelkedik az átlagból. A különféle „mentes” élelmiszerek magasabb ára, gondos megválogatása, a hosszadalmas utánajárás pedig óhatatlanul elhozza az „én Ezt eszem, tehát jobb vagyok tenálad” életérzést. Így lesz divat és státusszimbólum az egészséges életmódból.

Emellett, ha eddig nem volt célja az életünknek, most egy csapásra lesz.
Ha úgy érezzük, eddig nem értünk el semmit az életben, most hirtelen grammokban mérhető eredményeink lehetnek.
Ha az étkezésünk miatt eltávolodunk a családunktól, virtuális önigazolást nyerhetünk az azonos diétát követők köréből.
... és sokszor észre sem vesszük, hogy az életünk elkezd az étel körül forogni, és lassan már ez irányít számunkra mindent.

Miért alakul ki, hogyan ismerhetjük fel és miként győzzük le?

Az orthorexia nervosa az az állapot, amikor az egészséges ételek keresése már függőséggé, azaz kényszeres tünetté válik. A szó maga az „ortho” (egyenes, helyes) és az „orexis” (étvágy) szavakból ered. Mögöttes oka lehet egyfajta önbüntetési vágy, hiszen az ízekről, az élvezetekről, egyes ételcsoportokról való lemondás áll a középpontjában, és az esetleges kilengéseket még szigorúbb megszorítások követik. Az étkezési tilalmak több vallásban is megtalálhatók, többségükben valamilyen higiéniás megfontolásból eredően. Az orthorexiánál is megfigyelhető, hogy egyes ételcsoportokat szinte vallásos tisztelet övezi, míg más élelmiszereket ellentmondást nem tűrően „tisztátalannak” bélyegez. Az étel tehát erős érzelmi hullámokat vált ki, központi szerepet tölt be a mindennapokban. Az ételkészítés sokszor ritualizálttá válhat, amitől semmilyen körülmények között nem lehetséges eltérni.

Az orthorexia jellemzőit először Dr. Steve Bratman írta le a ’90-es évek végén, az alábbiak szerint:

- Az idő nagy részét az étellel kapcsolatos gondolatok, a bevásárlás, az egészséges étel előkészítése foglalja el.
- Fölényesség érzése másokkal szemben, akik máshogyan esznek.
- Az egészséges étellel kapcsolatos diéta merev követése és kompenzáló korlátozások bevezetése diétázási hiba esetén.
- Az önértékelést intenzíven befolyásolja a diéta betartásának sikeressége; bűntudat és önmegvetés alakul ki, amennyiben nem így történik.
- Az evés válik az élet központi tényezőjévé, a személyes értékek, a kapcsolatok, a korábbi élvezetes tevékenységek és néha még a testi egészség kárára is.

A kutatási eredmények alapján az ortorexia kialakulása a férfiak és a nők körében egyaránt növekvő tendenciát mutat, és leggyakrabban a magasabb társadalmi-gazdasági státuszú személyeknél jelenik meg. Ez érthető annak fényében, hogy az evészavarok általában a fejlett országokban terjednek el, ahol nincs élelmiszerhiány, ugyanakkor az egészséges ételek beszerzése nem mindenkinek megoldható. Ha visszakanyarodunk a szellemi-lelki megközelítéshez, azt találjuk, hogy az iparosodás mértéke általában fordítottan arányos az emberi közösségek összetartó erejével, így a szociális elszigeteltség itt gyakoribb.

Az orthorexia, az anorexiához (elhízástól való kóros félelem) hasonlóan, lényegében egy kényszerbetegség. Mindkét esetben lényeges vonás a perfekcionizmus, a tökéletességre, valamint a kontrollra törekvés. Az anorexiánál ez az étel mennyiségére, az orthorexiánál a minőségére irányul.

Az, hogy mikortól tekinthető kórósnak az egészséges táplálkozás, más evészavarokhoz vagy pszichés problémákhoz hasonlóan akkorra tehető, mikor a tünetek a személy számára már komoly stresszt okoznak, és akadályt jelentenek a mindennapi életben. Természetesen eddig még számtalan árnyalattal találkozhatunk, de a folyamat irányát mindenképpen tartsuk szem előtt! Első jelként a társas kapcsolatok romlása, az elszigetelődés alakul ki. Az egészségesétel-függőségnél ezt morális felsőbbrendűségi érzés is kíséri.

Pszichés vonásai között figyelemre méltó, hogy minél inkább korlátozó és bonyolult egy diéta, annál inkább vonzóvá válik az érintett személy számára. Sokan valamilyen betegség megléte miatt kezdenek különféle diétákba, és az orvosilag eredménytelen kezelések miatt alternatív megoldásokat keresnek. Egy komplikált, nagyon szigorú étrend esetén könnyebb hinni a gyógyulásban. Ez mindaddig segítség is lehet, míg az étkezés valóban az egészség visszanyerését és megőrzését szolgálja, és nem válik öncélúvá. Azonban az egészséges étkezés túlhangsúlyozása a szorongásoldás eszközévé válhat és a diéta a kontroll gyakorlásának fő jelölője lesz.

„Az elfogyasztott étel hatással van az érzelmeinkre, ahogy az érzelmi állapotaink is hatást gyakorolnak az ételválasztásunkra.”

- Az egészséges táplálkozás túlzásai mögött az életünkön, önmagunkon való uralkodás és a tisztaságra törekvés vágya is megtalálható. Ha úgy érezzük, nem tudunk kellő kontrollt gyakorolni az életünk eseményei fölött, az élelmiszerek fokozott ellenőrzése ideig-óráig oldani képes ezt a belső feszültséget.

- Valamint, ha az élet valamely területén „nem játszunk tisztán”, azaz az életünk gyakorlati és elméleti oldala nem ugyanazt a moralitást tükrözi, a megtisztulás iránti vágy a táplálkozásunkban is eluralkodhat. Hagyományosan a vallásos böjt előírásai is ezt a testi-lelki megtisztulást célozzák, de ne felejtsük el, hogy a lelki-szellemi hozzáállás itt is fontosabb az anyagi világnál. Ezt Jézus nagyon egyszerűen így fogalmazta meg:
Nem attól lesztek betegek, ami a szátokon bemegy, hanem attól, ami a szátokon kijön.
A megtisztulás vágya mindenkiben benne él, de sokszor eltévedünk az úton, vagy éppen a könnyebb utat akarjuk választani.

“Az, akinek a napja tofu és quinoakeksz evéssel telik, olyan tisztának érezheti magát, mintha az egész életét a hajléktalanok segítésének szentelte volna.” – írja Dr. Steve Bratman.

Érdemes hát a gyógyulás érdekében valódi célt találni az életünknek és olyan tevékenységekben is kiteljesedni, amiben valóban megtisztulhat a lélek.
Minden ember eredendő vágya, hogy a létfenntartás mellett valamilyen elhivatottságot igénylő tevékenységet is végezzen, ami könyörületben, kötődésben és szeretetben nyilvánul meg. Ez az, amire születünk, és ami valódi megtisztulást hozhat.

Az egészséges táplálkozást pedig önmagunkhoz mérten kezeljük a helyén. Az sem baj, ha néha szélsőségekre ragadtatjuk magunkat, de mindig próbáljunk visszatalálni az arany-középútra. Minden döntésünk visszhangra lel az életünkben és bölcsen tesszük, ha figyelünk ezekre a jelzésekre. Szeretettel, megértéssel és elfogadással.

 

Forrás:
Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai

 

Még nincs hozzászólás.

Szólj hozzá a cikhez!

Muszáj lesz Belépés hozzászólást küldeni.